Ma a Trafó kor-szak-záró-buliját láttam...
Volt ott minden és mindenki. A színpadról Harcsa Veronika, MC Sena, Anselmo Crew, Palya Bea, Rutkai Bori, Kistehén, Kiss Erzsi, DJ Bootsie, Zagar (egy valakit kihagytam.. bocsi srácok, elfelejtettem a formáció nevét) ünnepelte az eddigi Trafót, de túlzás nélkül állíthatom, hogy az is mind ott volt, aki nem lépett fel. Természetesen mindannyian megosztották személyes kötődésüket a Trafóhoz, ki programújságot hordott ki, kinek minden eddigi lemezbemutatója itt tartatott, ki ügyeket intézett évekig a Háznak. A fellépők meleg-mikrofonváltásai közben pedig a TÁP-osok szórakoztatták a nagyérdeműt, már aki bírta a megrekedt hőséget, és az egyre fogyó oxigént - igaz mindenki hamar rájött, hogy kint sem jobb a helyzet, de kint legalább lehet dohányozni.
Az est folyamán, amikor (ha nem is végig, de) ott voltam örültem, hogy részese lehetek ennek az eseménynek. Körbenéztem és mindenfelől a színpadról ismerős, már-már baráti arcok vettek körül. Érdekes barátság az ilyen, amikor a sok kapott élmény következtében már jó ismerősként tekintesz színészre, zenészre, táncosra.
Amikor ott voltam örültem, valahogy úgy, mint ahogy annak a katartikus élménynek az Új Színházban, ahol állva, a színészekkel együtt sírva újra és újra visszatapsoltuk az utolsó Don Carlos-t. Magával ragadott az élmény.
Hazafele viszont egyre rosszabb érzés, gombóc a gyomorba és végtelen szomorúság kerített hatalmába. Miért van szükség az értéket teremtő helyek ilyen mértékű (nem találok rá jobb szót) rombolására?
Kezdődött a sor a József Attila Színházzal, ami bár nem kapott akkora visszhangot, mint az azt követő Új Színház és Gödör, utánuk a Budapesti Kamaraszínház, a Sirály, most meg a Trafó is beállt a sorba. Héékás, bezárni NEM MENŐ! - kiáltanék fel legszívesebben, miközben félek eljátszani a gondolattal, hogy vajon mi lehet a folytatás?! Minden esetre ilyen mértékű támogatás- és forrásmegvonás mellett nem túl rózsás a forgatókönyv. Tudom, hogy a csúcson kell abbahagyni, akkor meg a jó dolgokkal miért lenne ez másként, de csak ezért mégsem kellene...
A jó hír viszont, hogy a ma esti buli előtt már napokkal minden jegy elkelt. Per pillanat, ha mást nem is tudtak tenni, de jelenlétükkel és támogatásukkal (igaz, nem az a bizonyos és legendás valójában csak jelképes 100Ft-os belépő vagy az az egy fröccs ára - mert nem hiszem, hogy bárki is ivott volna még egyet a meleg, buborékból is kifogyóban lévő szódából készített frissítőből - amit fogyasztottak számít) tényleg sokan kifejezték szimpátiájukat a Trafó és vele együtt a kortárs művészetek irányába.
Nagyon szimpatikus a szervezés hozzáállása, miszerint nem búcsúzkodnak, vagy ne adj isten nem a jövőt siratják, hanem az eddig elért eredményeket ünneplik, mégis szívbemarkoló és megható volt amikor Vajdai Vilmos átadta Szabó Györgynek a Trafó méretarányos karton makettjét mondván, mi Neked adjuk a Házat.
Ma este még a meleg fröccsöt is elnéztük, hisz ma van a Trafó záróbulija, ha nem is végleg zár be, a Kamaraszínháznál mindenképp szerencsésebb, hisz az épület életében csak egy nyári szünet következik két évad között, de ahogy az est neve is jelzi az eddigi alapító-igazgató, Szabó György eltávolításával egy 13 évig tartó korszak zárul le.
Volt ott minden és mindenki. A színpadról Harcsa Veronika, MC Sena, Anselmo Crew, Palya Bea, Rutkai Bori, Kistehén, Kiss Erzsi, DJ Bootsie, Zagar (egy valakit kihagytam.. bocsi srácok, elfelejtettem a formáció nevét) ünnepelte az eddigi Trafót, de túlzás nélkül állíthatom, hogy az is mind ott volt, aki nem lépett fel. Természetesen mindannyian megosztották személyes kötődésüket a Trafóhoz, ki programújságot hordott ki, kinek minden eddigi lemezbemutatója itt tartatott, ki ügyeket intézett évekig a Háznak. A fellépők meleg-mikrofonváltásai közben pedig a TÁP-osok szórakoztatták a nagyérdeműt, már aki bírta a megrekedt hőséget, és az egyre fogyó oxigént - igaz mindenki hamar rájött, hogy kint sem jobb a helyzet, de kint legalább lehet dohányozni.
Az est folyamán, amikor (ha nem is végig, de) ott voltam örültem, hogy részese lehetek ennek az eseménynek. Körbenéztem és mindenfelől a színpadról ismerős, már-már baráti arcok vettek körül. Érdekes barátság az ilyen, amikor a sok kapott élmény következtében már jó ismerősként tekintesz színészre, zenészre, táncosra.
Amikor ott voltam örültem, valahogy úgy, mint ahogy annak a katartikus élménynek az Új Színházban, ahol állva, a színészekkel együtt sírva újra és újra visszatapsoltuk az utolsó Don Carlos-t. Magával ragadott az élmény.
Hazafele viszont egyre rosszabb érzés, gombóc a gyomorba és végtelen szomorúság kerített hatalmába. Miért van szükség az értéket teremtő helyek ilyen mértékű (nem találok rá jobb szót) rombolására?
Kezdődött a sor a József Attila Színházzal, ami bár nem kapott akkora visszhangot, mint az azt követő Új Színház és Gödör, utánuk a Budapesti Kamaraszínház, a Sirály, most meg a Trafó is beállt a sorba. Héékás, bezárni NEM MENŐ! - kiáltanék fel legszívesebben, miközben félek eljátszani a gondolattal, hogy vajon mi lehet a folytatás?! Minden esetre ilyen mértékű támogatás- és forrásmegvonás mellett nem túl rózsás a forgatókönyv. Tudom, hogy a csúcson kell abbahagyni, akkor meg a jó dolgokkal miért lenne ez másként, de csak ezért mégsem kellene...
A jó hír viszont, hogy a ma esti buli előtt már napokkal minden jegy elkelt. Per pillanat, ha mást nem is tudtak tenni, de jelenlétükkel és támogatásukkal (igaz, nem az a bizonyos és legendás valójában csak jelképes 100Ft-os belépő vagy az az egy fröccs ára - mert nem hiszem, hogy bárki is ivott volna még egyet a meleg, buborékból is kifogyóban lévő szódából készített frissítőből - amit fogyasztottak számít) tényleg sokan kifejezték szimpátiájukat a Trafó és vele együtt a kortárs művészetek irányába.
Nagyon szimpatikus a szervezés hozzáállása, miszerint nem búcsúzkodnak, vagy ne adj isten nem a jövőt siratják, hanem az eddig elért eredményeket ünneplik, mégis szívbemarkoló és megható volt amikor Vajdai Vilmos átadta Szabó Györgynek a Trafó méretarányos karton makettjét mondván, mi Neked adjuk a Házat.
Ma este még a meleg fröccsöt is elnéztük, hisz ma van a Trafó záróbulija, ha nem is végleg zár be, a Kamaraszínháznál mindenképp szerencsésebb, hisz az épület életében csak egy nyári szünet következik két évad között, de ahogy az est neve is jelzi az eddigi alapító-igazgató, Szabó György eltávolításával egy 13 évig tartó korszak zárul le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése